Part 12

Sziasztok!

Itt is lenne az új rész.. Köszönöm a sok türelmet! :)
Jó olvasást! xxxx

Ekkorra már tél volt, hideg volt és havazott.

Az első nap amikor havazott, sokat gondolkoztam.

Még sosem láttam havat.. Néztem, ahogy lassan a földre hullanak, és egymásra épülnek. Más volt. Fura volt. Mintha nem ide tartozna. Magamra emlékeztetett. Hideg volt és sötét. De a jó dolog az, hogy azt mondtad szereted a havat. Nem nekem, persze. Leírtad a naplódba, és én ott voltam veled amég írtad. Az igazat megvallva, elég rég óta nem próbáltál beszélni velem. Feladtad. Hónapokkal ezelőtt. Nem akartad, de végül meggyőzted magad, hogy ez is csak egy álom volt.. Nincs senkid, akinek ezt elmesélhetted volna. Nincs senkid, akivel erről beszélhetsz. Senki sem értené meg amúgy sem, Drágám. De nem hibáztatlak. Nem vagyok mérges rád. Ha én te lennék, én is feladtam volna. Nem teljesen tudom, hogy miért nem látsz többé.. Talán ez a büntetésem azért, hogy meg akartam tapasztalni a szerelmet. Talán ez csak egy átok.. De örökké itt leszek neked. Nem fogom feladni. Megígértem, és tudom, hogy te nem tudsz róla, de akkor is megtartom ezt az ígéretet.

A mai egy különleges nap volt. Azt hiszem a fajtád úgy ünnepel, hogy ajándékokat adtok egymásnak. Karácsony, azt hiszem. Valószinűleg, ez az egyetlen nap, ahol azt láttam, hogy az egész emberiség kedves egymáshoz. De néhány ember még mindig kegyetlen. Mint a szüleid. Felkeltél ma reggel, mosolyogva és kinéztél az ablakon. Lerohantál a lépcsőn, a szüleidhez.

„Anya, Apa, É-“ Mondtad, mielőtt megálltál. A szüleid már kinyitották őket nélküled. A mosolyod grimasszá változott, ahogy a szüleid még arra sem vették a fáradtságot, hogy köszöntsenek. Mérgesen bámultam őket, ahogy felrohantál a szobádba, könnyes szemekkel. Nem szabadott volna tudomást sem venniük rólad. Azt sem érdemlik meg, hogy a szüleid legyenek. Mérgesen rájuk morogtam. Szerintem hallottak engem, mert félve néztek fel. Az a baj, hogy nem érdekel.

Felmentem hozzád, és láttam, hogy a párnádba sírsz. Megsímogattam a hajad, és édes szavakat suttogtam a füledbe. „Bárcsak itt lennél, Démon.“ Mondtad. Az utolsó részt halkan suttogtad, de hallottam. Jóleső érzés futott át a hátamon. Imádtam, ahogy ezt mondtad. Minden egyes részét. Olyan rég mondtál rólam bármit is.. „Itt vagyok, mindig itt leszek, Angyal..“ Mondtam neked, és megsimítottam az arcodat.

Letörölted a könnyeid, és mosolyogtál. Mintha tudtad volna, hogy itt vagyok, még akkor is ha nem láttál. „A neved nem lehet „Démon“, igaz?“ Mondtad, halkan kuncogva. Mosolyogtam, és megvontam a vállam. Nincs is nevem, igazábol. „Hát, én adni fogok neked egy nevet, egy cool nevet.“ Mondtad, az ágyadon fekve. Lefeküdtem melléd, és simogattalak. „Justin.. Justinnak foglak hívni..“ Mosolyogtál, halványan. „Tetszik“ Suttogtam, és rád néztem. Remélem, tudod, hogy egymás szemét bámuljuk.. „Boldog Karácsonyt, Justin..“ Mondtad. A tökéletes ajkaidra néztem, és megcsókoltam őket, óvatosan. Elképzeltem, ahogy vissza csókolsz..

„Boldog Karácsonyt, Hercegnőm..“ Suttogtam, míg becsuktad a szemed, és lassan elaludtál.

Új rész

Sziasztok!

Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen lassan érkezik az új rész, de borzasztó 2 heten vagyok túl, történt egy kis családi baleset, és hasonlók, szóval ha lett volna időm, se tudtam volna fordítani. :(
De a hétvégén érkezik az új rész! Kérlek, ne haragudjatok.

Bogi xxx

Part 10 + 11

Sziasztok! :)

Mivel, elég rövidek a részek, ezért most kettőt hoztam, egyszerre.

Elnézést, hogy lassan érkeznek a részek, nagyon sok dolgom van mostanában. :(

Remélem, tetszeni fog. 

Jó olvasást!xxx

Mindketten egymást tartottuk, élvezve a pillanatot.

Végigcsókoltam az arcod.

Megcsókoltam a kezed.

Aztán, megfogtam a törékeny csuklódat, és az ujjaimmal végigsimítottam a sebhelyeiden, majd óvatosan megpusziltam. „Ne csináld ezt újra.“ Mondtam. Szégyenkezve lesütötted a szemed, majd bólintottál. Felemeltem a fejed, és a szemedbe néztem. „Ne legyél szomorú hercegnő. Még mindig úgy gondolom, hogy gyönyörű vagy. Mosolyogtál, és megpróbáltam visszamosolyogni, de te csak kuncogtál. „Nagyon édes a mosolyod.“ Mondtad. Még jobban mosolyogtam, majd lehajoltam hozzád, hogy megcsókoljalak. Te is ugyan ezt tetted, és az ajkaink egymáshoz értek. Csodálatos volt. Nem engedtelek el, vagy toltalak el, csak néhány perccel később.

Aztán becsuktad a szemed, és az ölemben aludtál el. De mielőtt elaludtál, megfogtad a kisujjam és a sajátod köré csavartad. „Ígérd meg, hogy mindig itt leszel.“ Mondtad. Bólintottam, és rád néztem. „Ígérem.“ Ásítottál, és becsuktad a szemed, majd a légzésed egyre lassabb lett. Néztelek, és simogattam a hajad. Jó éjt, kis Ember.

Reggel felkeltél, és körbe néztél a szobádban. „Démon?“ Kérdezted. Itt voltam, melletted. Nem láttál. „Démon?“ Mondtad, kicsit hangosabban. „Itt vagyok melletted, szerelmem.“ Mondtam, és eléd álltam. Elkezdtél könnyezni, és megráztad a fejed. Elkezdtél keresni, a szobádban. Kinyitottad a szekrényed, és minden ruhádat eldobáltad. „Démon!“ Sikítottál. A könnyek már folytak le az arcodon.

„Azt mondtad, hogy sosem hagysz el!“ Sikítottál, és sírtál. Megráztalak, és kiabáltam. „Miért nem látsz engem? Itt vagyok, előtted.“ De, te nem láttál. Nem tudtál észrevenni, sem rám nézni. Azt hitted, elhagytalak. De nem. Megígértem, hogy sosem hagylak el. Megígértem. Sírtál, és lecsúsztál a fal mellé. „Megígérted.. megígérted.. elmentél, ahogy mindenki más.“ Sírtál. Nem, én még mindig itt vagyok. Mindig is itt leszek.

Még mindig sírtál. A szemeim szúrni kezdtek. Néhány könny folyt le az arcomon. Miért nem hittél nekem? Miért nem tudsz észrevenni, mint ezelőtt? Szorosan tartottalak. Olyanok vagyunk, akár csak a filmekben, emlékszel? A tükrödbe néztem, és összeszorítottam az öklömet. Csak téged láttalak. Magamat nem.

„Kérlek nézz rám.“ Mondtam. „Csak nézz rám.“ „Miért nem nézel rám?“ Mondtam, hangosabban. Most már énis sírtam. Gondolom, néha egy szörnyeteg is tud sírni. Szomorú voltál, fusztrált, és mérges.. rám. Kérlek, ne legyél. Nagyon fáj így látni téged. Az én kis Emberem vagy, és mindig az is leszel. És én örökre a Védelmeződ, a Szörnyeteged és a Démonod leszek.

­*

Part 11

Miután abbahagytad a sírást, lefeküdtél az ágyadra, és a csuklódat bámultad.

Fakult sebhelyek voltak szana-szét a csuklódon mindenhol, vörös színben.

A szemeid tele voltak haraggal, szomorúsággal és zavarodottsággal.

Talán a szavaimon gondolkoztál. Vagy, hogy miért nem láthatlak. Vagy, talán azon gondolkoztál, ahogyan végigcsókoltam a csuklód. Remélem tudod, hogy még mindig szeretnek, Angyal. Soha sem hagynálak el. Ezer évig sem. Vagy egy millió évig sem. A világ végéig sem foglak elhagyni. Mindig itt leszek veled, és megvédelek.

Feküdtem veled, és néztelek, míg te a mennyezetet bámultad. Megfogtam a csuklód, és újra megcsókoltam. Aztán megcsókoltam az arcod. Majd az ajkaid. De nem tudtam teljesen élvezni, mióta nem érzékeled. De gondolom, ez rendben van. Tartottalak, és összebújtam veled, amég fel nem vetted a cipőd, és elmentél. Sóhajottam, és követtelek. Át sétáltál az úttesten, ki akartad tisztítani a fejed. Majd leültél a fa mellé, végighúztad az ujjaid a hajadban.

„Ha itt vagy, Démon.. Köszönöm.“ Mondtad, a levegőbe beszélve. Mosolyogtam, és lenéztem rád. „Szeretlek.“ Mondtam. De te nem hallottad, é snem tudtam, hogy fogod-e még valaha hallani.

Bármit megadnék, hogy újra láthass. Bármit. Kérlek, a szíved mélyén érzékeld, hogy itt vagyok veled. Nem az alvilágban, vagy egy másik emberrel. Te vagy az egyetlen Emberem. Az én kis Emberem vagy. A karjaimban tartottalak. Próbálva meggyőzni magamat, hogy vissza fogsz ölelni. Próbáltalak erősebben ölelni, de frusztrált lettem, mert tudtam, hogy ez sosem fog működni. Könnyek folytak le az arcomon, és halkan sóhajtottam. Sajnálom, Angyal. Nagyon sajnálom..

­­*

Múltak a napok, hetek, talán még hónapok is. Visszatértél a régi kerékvágásba, míg én az enyémbe. Minden nap néztem ahogy magadat bántod, és sírsz, minden nap. Ordítottam veled, és sírtam, próbáltalak megállítani, de nem sikerült. Még mindig nem láttál, és vélig már fel is adtam a reményt, hogy újra fogsz. Azt szeretném, hogy úgy érezz, mint akit szeretnek, Angyal. Már megtettem, és újra megfogom, Ígérem.

Ott álltam a sötétben, nézve téged, ahogy sírsz. Fájt szomorúnak látni téged. Nem szeretve, és értéktelennek érezted magad. Kérlek ne. Mindig is szeretve leszel, bármi történjék. Tudom, hogy úgy látszik, senki sem törődik veled, de valaki mindig is szeretni fog téged. Nagyon szeretlek, Gyöngyörű. Fogtam a kezed, és a hátad simogattam, amég sírtál. Aztán abbahagytad, és elaludtál. Jó éjszakát, Baby. Halványan mosolyogtam és kinéztem az ablakon. Azt kívánva, hogy egy nap újra vissza fogsz ölelni, és csókolni, legalább egyszer..

Part 9

Sziasztok!

Itt az új rész, remélem tetszeni fog. :)

Elnézést a sok késésért. xxx

Jó olvasást! x

Szótlanúl néztél rám.

Úgy néztél rám, mintha mondtam volna valami rosszat.

Beletúrtál a hajadba, és sóhajtottál.

„Miért vagy, egyátalán itt?“ Kérdezted, végül. Lenéztem rád, és sóhajtottam. „.. Nem vagyok biztos benne, hogy miért vagyok itt. De örülök, hogy itt vagyok. Csak arra emlékszem, hogy a te világod csodálatos. Fiatal voltam. Azzal nem voltam tisztában, hogy milyen ítélkező és kegyetlen a világ az emberekhez. Szóval idejöttem, és kóboroltam. Senki sem vett észre, és sokat a sötétben maradtam. De az emberek dühhel és félelemmel teli nézéseket küldtek felém, ha megláttak. Nem értettem, akkor. Nem voltam hozzászokva az emberekhez, akik nem szörnyek. Úgy éreztem nem látnak szívesen a földön. Szomorú voltam. Nem hittem, hogy készen állok itt lenni, de aztán megláttalak téged.“

„Emlékszem, hogy csak bámultalak, miközben ültél a fa alatt. Nem láttam senkit aki gyönyörűbb lenne nálad. Még most sem. Nincs senki, aki olyan mint te, Hercegnő. Oda akartam menni hozzád, és csak szeretni téged, de rájöttem, hogy az emberek hamar ijednek meg. Szóval a sötétben maradtam, és csak figyeltelek. Minden nap végig néztem, ahogy ugyan az a fa alatt ülsz, és olvasol. Mindig egyedül voltál, nem voltál veled barátok. De én ott voltam. Én voltam a barátod. Néha én is ott ültem veled, csak nem vettél észre. Csak figyeltelek, és azon gondolkoztam milyen gyönyörű is vagy, valójában. Aztán eldöntöttem, hogy mindenhova követni foglak, és meg foglak védeni. Az én kis Emberem vagy, és sosem foglak elengedni.“ Mondtam. Rád néztem, és te elnéztél, a szemedbe könnyek gyűltek, egy perc alatt. Ne sírj Gyöngyörű.. Letöröltem a könnyeid, és átölteltelek. Ez minden amit akartam. Csak azt akartam, hogy tudd, törődöm veled, és most tudod. Csak ne legyél szomorú..

„Sosem voltam egyedül..“ Mondtad, eltakarva az arcod. Sírtál. „Sosem voltam egyedül, itt voltál nekem, egész idő alatt.“ Mondtad, zokogva. Fájt, hogy sírni látlak.. Nem akarom, hogy szomorú légy. Legyél boldog. Kérlek, legyél boldog. A törékeny csípőd köré fontam a karom, és csak tartottalak, amég sírtál. Én Leszek az, akinek bármikor sírhatsz a vállán.

Te is átöleltél, és csak szorosan tartottuk egymást.. A tükörbe néztem. És most az egyszer, nem egy lányt és egy szörnyet láttam a tükörben. Egy párt láttam, mint a filmekben. Mint ahogy mindig is akartam. Mondtam, hogy valaha mi is ilyenek leszünk, Hercegnő.

Abbahagytad a sírást, egy idő után és rám néztél, szipogva. „Kérlek, sose hagyj magamra.“ Mondtad. A hangod néha elcsuklott. Rád néztem, megnyugtatóan. „Sosem foglak elhagyni. Az én kis Emberem vagy, örökké.“

Part 8

Sziasztok!

Sajnálom, a sok késést, rengeteg dolgom van mostanában. :(

De, itt az új rész, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :)

Köszönöm az 1000+ oldalmegjelenítést, és az 5 feliratkozót. :)xxxx

Jó olvasást!

xxx

A sötétben maradtam.

Egyenesen rám néztél, félelemmel, lesokkolva.

Sajnálom.

„Tudom, hogy ott vagy, és tudom, hogy te mentettél meg..“ mondtad, halkan. Hátráltam, megpróbáltam eltűnni. Nem akarlak megijeszteni többé. Közelebb, és közelebb jöttél, végül megálltál és felnéztél rám. Én is rád néztem, és halkan lélegeztem. Végre észrevettél, de nem úgy, ahogy én szerettem volna. Én csak próbáltalak megvédeni, és vigyázni rád. Senki sem bánthat téged. Az enyém vagy. És senki sem nyúlhat, ahhoz ami az enyém.

Pislogtál, próbáltad felfogni a jelenlétem. Tudom, hogy nem teljesen egy model vagyok. „Hagyd abba a bámulást, kérlek.“ Mondtam, suttogás jött ki a számból. A gyöngyörű arcod, piros színt vett fel, és elkaptad a fejed. Nem akartalak megsérteni.. Megragadtam a kezed, meglepődve néztél rám, de nem húzódtál el. „N-Nem tudom, hogy mi vagy és, hogy miért védtél meg..“Mondtad. Most valószinűleg megkérsz, hogy hagyjam abba. „De csak meg szeretném köszönni. Megmentetted az életem. Nem tudom, hányszor, de sokszor mentettél meg. Köszönöm. N-Nagyon köszönöm.“ A szemedet könnyek töltötték meg. Lenéztem a kezünkre, fogtad a kezem, az ujjaink összeértek. Akár a filmekben. Ahogy mindig is akartam.

Ez egy álom? Újra, az alvilágban vagyok? Valami rossz fog most történni? Rengeteg gondolat ugrott a fejembe. Ez tényleg megtörténik, Hercegnő. A kis Emberem végre, észrevett, és velem beszél. „Meg foglak védeni, mindig.“ Mondtam neked, őszintén. Bólintottál, és mosolyra húzódott a szád. „Ahogy az előbb is mondtam.. köszönöm.“ Suttogtál.

A hangod megnyugtat. Olyan kellemes, és édes volt. Olyan mások vagyunk, te ember vagy, én meg nem más mint egy szörny. A te szemed, meleg és kedves, míg az enyém hideg, kegyetlen és élettelen üres gödör a sötétben. A hajad olyan puha, és fényes. Az enyém kócos, és gubancos. Apró vagy, és karcsú. Én magas, és nem olyan törékeny, mint te. Teljes ellentétek vagyunk, Hercegnő. Olyan, mintha te lennél a nap, és én a hold. És a hold minden éjszaka meghal, hogy a nap fel tudjon jönni, és élni. Bármit megtennék érted, Angyal. Feláldoznám magam, csak, hogy életben tartsalak.

„Szívesen..“ Mondtam, vissza. Kihúztál a sötéségből, és sziszegtem, amilyen vakító volt a fény a szobádban. Leültél a földre, és magaddal húztál. „Olyan sok kérdésem van.. De elősször is, ki vagy te?“ Kérdezted. Erre a kérdésre még én sem tudom a választ. „Nem más, mint egy démon.“ Mondtam. A szemed szétnyílt, egy kicsit. „De..“. Félbeszakítottalak.

„Egy démon, aki szeret téged.“

Part 7

Sziasztok!

Itt van a következő rész, remélem tetszeni fog.

B, xxx

----------------------------------------------

Figyellek egy ideje, Angyal.

Figyellek, hányszor csókolod meg a barátod.

Figyellek, hányszor öleled meg.

És nem örülök neki.

Te az enyém vagy. Ő sosem fog megérteni. Nem látja, milyen szomorú vagy, még mindig. Ő feledékeny, és borzalmas ahogy az emberiség. A saját szememmel látom, milyen kegyetlen a te világod. Nem túl kedves sok emberhez. Tudom, hogy érzel, de ő csak csókolózni szeretne veled. Én csak veled akarok lenni. Bármit megtennék, hogy megértessem veled, hogy szeretlek.

Éjszaka volt, és a barátoddal aludtatok. Felkeltél, és megpróbáltál kimenni a mosdóba, de ő erősen tarott, és nem engedett el. Megkérted, hogy engedjen el, de ő csak erősebben tartott, fájdalmat okozva neked. Morogtam, és összeszorítottam az öklömet. Bánt téged. Én nem csinálnám ezt. És, hogy rosszabbá tegye a dolgokat, meg akart csókolni. Megpróbáltad ellökni, de ő tovább próbálkozott. „Állj“ mondtad. De ő csak azt mondta, hogy fogd be és csókold meg. Elkezdtetek vitázni, és majdnem megütött. De én megállitottam.

Nem tudom, hogy. Oda futottam közétek, amikor meg akart ütni, és megragadtam a kezét. Szélesre nyítottad a szemed, félelmedben, ő hangosan káromkodott. Morogtam, és még jobban megszorítottam, hallatszott a csont törés hangja a levegőben. „Ne. Érj. Hozzá.“ Sziszegtem. A barátod kirohant az ajtón, sikítva, míg én mélyeket lélegeztem, kiengedve a gőzt.

Tudtam, hogy megpróbál bántani téged. De sosem engedném ezt, megtörténni. Soha, az életben. Néhány perc csönd után, észrevettem, hogy féltél tőlem. Megint. Lassan hátra fordultam, és széles szemekkel vizslattál. Nem akarom, hogy félj. De nem mondtam semmit. Azt suttogtad hozzám, hogy mi vagyok én, remegtél félelmedben. Közelebb jöttél, nem tudom, hogy mi késztetett, de szorosan megöleltelek. Tartottalak, élvezve a pillanatot. Hezitálva, de vissza öleltél. Féltél, hogy mi fog most történni. Egyértelmű, hogy rettegsz tőlem.

Sajnálom, hogy nem lehetek olyan ember, aki tetszik neked. Sajnálom, hogy nincs barna szemem, és tökéletes bőröm. Sajnálom, hogy a fajtád szemében én nem lehetek tökéletes. Sajnálom, hogy fekete szemem, és érdes bőröm van. Sajnálom, hogy ijesztő vagyok. De én nem megijeszteni próbállak, Angyal. Próbállak szeretni.

Szóval visszaléptem, és visszamentem oda ahova tartozom. A sötétbe. Végülis, ez az ahova a szörnyek mint én, illenek.

Örülök, hogy megmentettelek ma. Szeretlek én kis Emberem.

Part 6

Sziasztok!:)
Hoztam egy részt, nem túl hosszú, kifejezetten rövid, de elég tartalomdús.

Dal a részhez: https://www.youtube.com/watch?v=p5Jw-T4dVss
Mindenképp indítsátok el. :)
Jó olvasást! xxx

A részek hetente fognak érkezni, innentől.

---------------------------------------------------------------------

Ma szomorú nap volt.

Ürességet éreztem.

Elveszve éreztem magam...

Tudod, hogy miért?

Találtál valakit, akit szerethetsz, Hercegnő.

Találkoztál valakivel az iskoládból. Valakivel, akivel tudsz nevetni, és szeretni tudod. Valakivel, aki meg tud mosolyogtatni. Valakivel, aki különlegesnek éreztet. És ez nem én vagyok, persze. Nem tudom mit mondhatnék, őszintén. Szerelmes vagyok beléd, nagyon rég óta. Az én kis Emberemnek kéne lenned. Hogy tehetted? Hívj önzőnek, vagy mohónak, de te az enyém vagy. Csak az enyém. Nagyon szeretlek. Bármit megtennék érted. Ha élnék, meg is halnék érted. De az őrületbe kerget, hogy mást szeretsz. Szeretlek. És örökké szeretni foglak.

A szobádban voltál a barátoddal. Ölelkeztetek és csókolóztatok. Ott álltam, és csak néztem. Szomorú voltam, és mérges. Sokkal mérgesebb, mint amilyen valaha is voltam, az egész életem során. Nekem kéne ott lenni, Hercegnő. Bárcsak, engem szeretnél. A legrosszabb, hogy nem tudok csinálni semmit, csak nézni, ahogy az idődet vele töltöd.

Összetörted, ami a szívemből maradt. Olyan mintha nem tudnék lélegezni. Veled törődöm, nem vele. Ő nem úgy látja a sebhelyeket a karodon, ahogy én. Őt nem kísérti a gondolat, hogy bántod magad. Szerintem nem is tud róluk. Nem győzödik meg teljesen róla, hogy jól vagy. Ő nem érez úgy irántad, ahogy én. Nagyon szeretlek. Talán, túlságosan is. De, ez rendben van, Kedvesem. Az irántad érzett szerelmem sosem fog elmúlni.

Mindig törődni fogok veled. A te fajtád, csak összetöri a szíveket, és továbblép. De én örökre veled Leszek. Nekem kéne, a kezed tartanom. Nekem kéne, megnevettetnem téged.

(That should be me, holding your hand. That should be me, making you laugh. That should be me, this is so sad..) Justin Bieber – That Should Be Me.